Bocsi, hogy tengap csak úgy függőben hagytam a bejegyzést, de pont megjöttek anyáék, és el is indultunk. Az út jó volt, imádok kocsikázni és csak bámulni ki az ablakon, úgy, hogy a fülesemen meg szól valami zene. Megnyugtat. Győrben szokásosan unalmas volt. Nem szeretek vásárolni. Vagyis azt szeretek, csak várni a többiekre nem. Árkádba voltunk amúgy. Kaptam egy rózsaszín converse-t, igaz, eredetileg pirosat akartam, de ez jobban tetszett. Kaptam még egy pulcsit, egy felsőt, egy nadrágot, meg egy rózsaszín szilikonpántos órát. Köszi anyu meg mama. :3
A haza út is tök átlagos volt, nem történt semmi. Hazaértem, elpakoltam, rendet raktam a szobába, fürödtem, kajáltam, ilyenek. Ma délelőtt meg picit délután is mamámnál voltam, délután itthon pedig aludtam.
Az előbb az egyik ismerősöm kirakott egy képet a barátjával, akivel kb 2 hete vannak együtt. Olyan irigység tört rám. És nem azért, mert tetszik a fiú. Azt irigylem, hogy neki van barátja. Nekem mikor lesz? Ha így haladok sose. Hisz nekem nem kell más, csak Ő. Vajon most mit csinálhat? Ma nem beszéltem vele, csak tegnap este. Vagy, ha úgy vesszük ma hajnalba. Mindegy. A lényeg, hogy iszonyatosan szeretethiányom van. Olyan jó lenne valakinek leírni, hogy szeretlek, vagy valakihez odabújni, és érezni az illatát, miközben a hátamat simogatja. És a legjobb lenne, ha ez a valaki Ő lenne. Ah. :(

Sziasztok cicák. Tudom, nem voltam négy napig, de semmi kedvem nem volt írni. Nem is lett volna miről. Mióta nincs ő, az életem teljesen átlagos, unalmas, lehangoló. Igazából most sincs sok írnivalóm. Tegnap beadtuk az ellenörzőket, kikapjuk a félévit. Hát, nem lesz a legjobb, de nem bukok, és nekem csak ez számÍt. Ha jól tudom föciből, matekból és töriből leszek kettes. Aztán még lehet valami szakmai tárgy is becsúszik. Mindegy, nemis érdekel. Soha nem voltam jó tanuló, nem is leszek. Sőt. Ebben a félévben semmit nem tanultam.
Aztán tegnap ott aludtam Dominál. Tök jó volt, hülyéskedtünk, pizzáztunk, elkezdtük nézni a paranormal activity-t és eljutottunk a 20. percig, aztán ijesztő volt és inkább kinyomtuk, skypeoltunk, chatrouletteztünk meg ilyen hülyeségek. Mielőtt átmentem Domihoz, rámírt Ő. Azt írta, hogy mostmár nem is fogok neki írni? Én meg írtam, hogy de, de este nem volt fent. Mondta hogy dolgozott. Sejtettem. Még beszélgettünk, aztán lelépett tv-t nézni. 7kor lejöttem Domihoz és reméltem, hogy fent lesz, tudok még vele beszélni, de nem volt fent. Egész este. Hajnalba, mikor már lefeküdtünk, Domi rég bealudt, jelzett a telefonom, hogy írt valaki. Ő volt az, hajnali háromnegyed 2-kor. 3 perc múlva visszaírtam neki, de lelépett. Szóval nagy nehezen elaludtam.
Most itt vagyok mamámnál, és várom anyáékat, mert megyünk Győrbe. Szeretnék új ruhákat, unom a régieket. 

Szóval, hogy végre ne csak a nyálas szerencsétlen szerelmi életemről és a lehangoló nyomoromról olvassatok, most valami másról írok. Mit szólnátok, ha azt mondom, hogy én modell leszek? Nem hinnétek el, ugye? Vagy ha el is hinnétek, tuti kételkednétek benne. Pedig az leszek. Ez az egyetlen dolog, amiben jó vagyok. Vagyis, csak leszek. A testalkat és az arc meg van hozzá. Ezek mellé kell még egy kis tudás, meg ügyesség. 
November 15-én fotózáson voltam Budapesten Morvai Tamásnál. A fotózás irtó jó volt, nagyon nagyon tetszett, a képek is jók lettek, legalábbis eddig mindenki azt mondta. Én csak azt bánom, hogy be lett göndörítve a hajam. De sebaj, ugyanis tavasszal két fotós is hívott újabb fotózásra!! Iszonyat jó érzés, hogy úgy gondolják, hogy alkalmas vagy erre, és az is iszonyat jó érzés, hogy a szüleid és a barátok támogatnak és bátorítanak. Valamint valljuk be, az is iszonyat jó érzés, mikor minenki csak rád figyel, és a fényképész elkezdi a munkát. Közbe dícsérget, hogy milyen jól csinálok mindent. Mikor először mentem, kicsit féltem, bár nem vallottam be magamnak, aztán mikor elkezdődött a fotózás teljesen feloldódtam. Mostmár a félelem helyett inkább izgalom van bennem, ha arra gondolok, hogy tavasszal megint mehetek kettőre is. Már alig várom. Modellügynökséghez is szeretnék jelentkezni, de egyenlőre még a derég meg csípő meg stb méretet nem tudom, és még nem mértük le. De ha lemértük, akkor ahw. Első dolgom lesz. A modellkedés az egyik legnagyobb álmom, és ha törik ha szakad is, modell leszek!! 

Én igen! Már két napja folyamatosan csak sírok. Elég a hangjára gondolnom, a mosolyára, vagy a filmekre, amiket együtt néztünk, és egyből elkezdenek potyogni a könnyeim. Mindenki csak beszélgetni akar, meg tudni akarja mi van velem, és nem érdekli őket, hogy én nem akarok róla beszélni. Anya délután faggatot, majd mikor 5x elmondtam neki, hogy hagyjon békén, megsértődött és kiment. És akkor még én vagyok a bunkó. Hát bocsi. Mellesleg nemtudom, hogy honnan tudta meg. A Patrícia tuti nem mondta el neki. Azt mondta, hogy Zolikától és még egy embertől. Zolikát majdnem elküldtem a kurva anyjába, de úgy döntöttem leszarom, és nem írok inkább vissza neki. Az jobban fog neki fájni. És soha többet nem bízok meg benne. Senkiben. Aztán délután még Domi is hívogatott, meg írt facen. A telefont nem vettem fel, facebookon nem olvastam el az üzeneteket. Senkiét se, pedig nem egy ember írt. De nemérdekel. Nem akarok tudni senkiről. Nem érdekel, hogy mi van velük. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy elpanaszkodják nekem, hogy ma letört a körmük, vagy elkéstek a suliból, és milyen rohadt szar nekik. Köszi, nem. Inkább nem írok nekik vissza, mert csak felidegesítenek. Mindenki azt mondja, hogy felejtsd el, találsz jobbat, nem érdemel meg téged, amúgy is egy bunkó. DE KIT ÉRDEKEL? Én így szeretem. Bunkón, lekezelően, úgy, ahogy van. Nem tudom elfelejteni. Nem olyan könnyű. Kit érdekel, hogy ezer barátom lehetne. Kit érdekel, ha itt van Ő? Legeslegbelül még mindig reménykedek, hogy rámír, hogy 'hoppá csak vicceltem, te meg haha bevetted, na gyere nézzünk meg valami jó filmet'. De ez a remény édeskevés. Nekem szükségem van rá..
Alig vártam, hogy hazaérjek a suliból. Azt hittem, megőrülök. Semmin se tudtam nevetni a gyerekes osztálytársaimról pedig ne is beszéljünk. Komolyan, mikor suliba vagyok, úgy érzem, hogy fényévekre vagyok érettség terén a koromtól. De fu, a korról most inkább ne beszéljünk. Már megint itt tartok, hogy ő jut eszembe. Tudtam, hogy nem kell elkezdenem ezt a beejegyzést. 
Amúgy képzeljétek, van egy lány, ő is itt lakik a városba Dzsinának hívják, 10.es, csodaszép, alacsony, vékony, aranyos, igaz csak látásból ismerem, de nagyon durván ugyanebben a helyzetben van, mint én. Annyira durván, hogy Dzsinu is Őt szerette. És tegnap neki is ezer darabra tört a szíve. Milyen durva, hogy egy ember mennyi mindent meg tud változtatni.. Olyan szívesen írnék neki, és beszélgetnék vele, mert tudom mit érez, de mivel csak látásból ismerjük egymást, nemtudom, hogy ez jó ötlet lenne e..
Hm, mi volt még ma. Tegnap óta nem ettem semmit, a héten valószínű kapunk új ágyakat, vennem kell egy új fülest, kémiából 4-es lett a témazáróm, Zsoltival jöttem haza és szokás szerint beszólogatott, tesómnak lehet új barátja lesz, ÉS FASZOM MÍG NEKEM EGY SE VOLT NEKI EZ LESZ A MÁSODIK, akarok csinálni tumblr-t, csak nem tudom hogy kell. Asszem ennyi..

Kapcsolatban van. A szívem pedig millió darabban. Sajnálom, de most nem tudok mit írni. Olyan sírás kapott el, hogy azt se látom mit írok. Egy ideig szerintem nem jelentkezek, remélem megértitek

Mivel kibaszottul (bocsi, ez most csak úgy kijött) nincs szükségem az alvásra, úgy döntöttem inkább hajnalba írok blogot. Ha nem így lenne, tuti délután lusta lennék, és nem írnék. Ja amúgy 3:15 van most. Mivel annyira sok szabadidőm volt a szünetbe, és elpazaroltam a sok semmire, és egész nap filmeket néztem, gondolom ezekről írok egy rövidebb véleményt. Nem mindegyik filmre emlékszem, mert valamelyiket Vele néztem, és van olyan is, aminek a címét se tudom, és lesznek olyanok is, amiket már ti is biztosan láttatok. Ez saját vélemény lesz, attól, hogy nekem pont nem tetszett, te még simán megnézheted, mert lehet, hogy neked pont fog! :)
1. Barátság extrákkal. 
Gondolom nincs olyan ember, vagy ha van, az is ritka, aki nem látta volna ezt a filmet. Én most láttam először, végig. Eddig kb 3x elkezdtem, de sose volt időm végignézni. Ma mikor gondolkoztam, hogy mit nézzek így késő este, végül ez mellett döntöttem. Iszonyatosan jó film, szerelmes lettem belé. Azt hiszem, kedvenc filmem lett a Lopott idő mellett. A történet nagyon jól ki lett találva, nem unalmas, nem kellett semmit várni, hogy beinduljanak az események. A sztori tényleg iszonyat jó, végre nem egy unalmas szokásos szappanoperás romantikus film. Mila Kunis egy istennő, annyira elmondhatatlanul gyönyörű és annyira irigylem. Az alakja, az arca, a stílusa. Justin Timberlakeről pedig már inkább nem is beszélek. Ő már a Lopott idő óta a szerelmem. Egyszerűen tökéletes. Nem. Még annál is tökéletesebb. Joseph Morganal meg Ian Somerhalderel kb egy szintet ütnek. Najó, azért Josephet és Iant jobban imádom, de ha már hozzájuk hasonlítom őket akkor rossz Justin se lehet. :3 Szóval érdemes megnézni!
2. 3 méterrel a felhők felett.
A második tömegfilm, amit szintén minden máskodik ember látott. És én se elsőnek néztem meg tegnap előtt. Már láttam akkor, mikor kijött magyar szinkronosan, de egyszerűen nem lehet megunni. Igaz, siratós film, de ez se valami unalmas szar szerelmes történet. Imádom magát az egész sztorit, annyira jól kitalálták. Ha szereted a motorokat, garantáltan tetszeni fog! Nem unalmas, sőt. Izgalmas, tele fordulatokkal. A főszereplő 

délután folytatom anya elküldött aludni. :c
..majd egyszer folytatom, jelenleg életkedv a 0-t üti.

'Ha szeretsz valakit, engedd el. Nem! Ha szeretsz valakit, harcolj érte.'
Én ezt tettem. 3 hónapig harcltam érte, tök fölöslegesen. De itt az ideje továbblépni. A tündérmesének vége. Nekem is és neki is külön utakon kell folytatnunk. Remélem, talál majd valakit, aki mellett boldog lehet. Ez hazugság. Ne találjon senkit. Nem akarom. Akkor csak mégjobban összetörnék, és én ettől nagyon is félek. Ő tud engem a legjobban bántani. És én se akarok találni rajta kívűl mást. De muszáj lesz, nem állhat meg miatta az élet. Annyi mindenkit visszautasítottam miatta. De nem bántam meg, és még most is minden gondolkozás nélkül megtenném újra és újra. Bárcsak ne tenném meg, bárcsak nem így gondolnám, és úgy fognám fel, hogy nem érdeklem őt. Ma találkozott egy lánnyal. Tegnap beszéltünk, és mondta, hogy találkozni fog vele. Én erre visszaírtam egy :)-t aztán kész vége, ennyi volt a beszélgetés. Éjfél körül lelépett. Nem írtam neki. Reménykedtem, hogy visszajön később. Mindig sokáig van fent. Vártam rá hajnali 4-ig, de nem jött. Ismét összetörtem. Ma reméltem, hogy beszélek vele, de én nem fogok neki írni, ő meg úgyse ír, szóval reménytelen. Pedig annyi mindent kérdeznék tőle. A lány, akivel találkozott, egy modell, idősebb nálam. Nem mondom, hogy csúnya, de én pár év múlva akkor is szebb leszek. Azért is. És, ha találok valakit, akivel boldog leszek, akkor ő irigykedni fog. Majd meglátja, hogy mit veszített.

Annyira idegesít, hogy nem csináltam semmi értelmes dolgot az egész szünet alatt. De tényleg. Ha úgy vesszük, három nap és vége, hétfőtől megint folytatódik az unalmas életem legunalmasabb része, és ez nem más, mint az iskola. Hurrá. És a hétre nagyon sokat kell tanulnom, de tudom, hogy úgyse fogok. De muszáj lesz. Földrajzból javítanom kell és dolgozatot írok, törire és tanulásmódszertanra beadandót kell írnom, matekból témazárót írok, angolból szódogát és bah. Hülye félév, hülye iskola, hülye dolgozatok. Úgy irigylem azt, aki már dolgozik és nem a suli padjait koptatja. Teljesen kikészít. Hihetetlen mennyire várom a nyarat. És nem csak az miatt, mert akkor nincs suli. Olyankor felpörög az élet, végre ledobhatom a sok vastag ruhát, és felvehetem a rövidnadrágokat meg a trikókat, főtérre újból le fog járni mindenki, és újra tele lesz az egész bmx-esekkel és deszkásokkal, várom, hogy későn sötétedjen és minél tovább lent tudjak maradni, hogy ne kelljen azon törni a fejem, hogy hogy mondom el anyának a rosszjegyeket, a Balatonozást, a nyaralásokat, és stb stb. Egyszóval, minden jó dolog nyáron történik. Ezért utálom én a telet. Tiszta kihalt és lehangoló minden. A hidegről meg ne is beszéljünk. 
Ha a mai és a tegnapi napot nézzük, majdnem ugyan az. Tegnap felkeltem fél 12-kor, lementem mamámhoz kajálni, fél 1-kor hazajöttem, láttam, hogy fent van, nem írtam neki, lefeküdtem az ágyamra és zenét hallgattam és néztem a plafont, letöltöttem a 3 méterrel a flehők felettet, mert meg akartam nézni megint. Meglepően gyorsan lejött, elkezdtem nézni, a 15. perc körül leállt. Nem töltötte le rendesen. Fuck. Megint elindítottam a letöltést, közbe gépeztem, meg szenvedtem, meg láttam, hogy megint fent van és még mindig nem írtam rá. Aztán kajáltam, és ráírtam, és beszéltünk kb 5 mondatot, aminek semmi értelme nem volt, aztán megunt és nem írt vissza, aztán lelépett köszönés nélkül. Amúgy dolgozni ment, mert éjszakás volt. Közbe lejött a film, 8 körül elkezdtem nézni, és kissebb szünetekkel befejeztem. Nem értem, minek nézek én pont ilyenkor ilyen szerelmes filmeket. Ráadásúl a vége miatt rossz hangulatom is lett. Pedig tudtam, hogy ez lesz a vége. Na mindegy. Addigra tök álmos lettem, még picit faceztem, aztán lefeküdtem aludni. Reggel háromnegyed 8-kor keltem, mert megbeszéltem a Laurával meg az Adrival, hogy visszamegyünk régi sulinkba és beülünk pár órára. Adri elaludt, nem jött, szóval csak Laurával voltam. 10-re haza is értünk, nem volt kedvem tovább ott maradni, amúgy is utálom azt a sulit. Elkezdtem nézni az Alkonyat 4. részének az első részét, aztán lementünk mamámhoz kajálni, elmentem kozmetikushoz, hazahoztak, és befejeztem a filmet. Most, kb 20 perce elkezdtem nézni a 4. rész második részét is, de jó szar a minőség, meg a felirat is, úgyhogy nem biztos, hogy végig nézem. Ő persze megint fent van, és megint nem ír, én meg meuntam, hogy mindig én írok. Ha hiányzok neki írni fog. Ha nem fog írni, akkor pedig ismerem annyira magam, hogy tudom, hogy úgyis ráírok. Túl hülye vagyok. Szóval, röviden ennyit az elmúlt két napról! :)

Itt az ideje, hogy beszámolót írjak a tegnapi napról. Azt hittem, hogy ha itthon kell ülni, nem fogunk csinálni semmit, és halálra fogjuk unni magunkat. Szerencsére nem így lett. Mikor mondta anya, hogy nem mehetünk sehova, kivertem a hisztit, és mondtam a Sziszinek hogy ne jöjjön át, ha nem akar nyugdíjaspartit. De ő azt mondta, hogy az a fontos, hogy együtt legyünk, és nem érdekli mit fogunk csinálni. Annyira szeretem. :) Szóval átjött. Anyáék  picit még lementek mamámhoz, mi meg üvöltettük otthon a zenét. Anya azt mondta, hogy 8ig elmehetünk, szóval fogtuk magunkat, felöltöztünk, és lementünk az egyik játszótérre. Ahhoz a játszótérhez annyi emlék fűződik.. Lent voltunk kb háromnegyed órát, aztán hazamentünk, mert fáztunk. Anyáék még nem értek haza. Addig ismét zene maxra, és chatrouletteztünk. Naaaagyon jó volt és annyit röhögtünk. Aztán hazajöttek anyáék, és mi leágyaztunk. Úgy volt, hogy Sziszivel a földön alszok. Ezután elkezdtünk filmet nézni. Először csak azt tudtuk, hogy horrort akarunk, de hogy mit.. Nézegettük sorba a filmeket. Végül a Ház az erdő mélyén-t néztük. Hát nekem közbe kb csak 20x állt meg a szivem. Nem szeretem amúgy a horrorfilmeket, túl félős vagyok, de nem akartunk semmi vígjátékot nézni. Így is végighülyéskedtük az egészet. Kedvenceim a 'ne menj be te hülye gyökér' kommentek voltak. :D:DD Amúgy tetszett a film, szóval ajánlom mindenkinek. Tényleg ijesztő! Megnéztük a filmet, és elkezdtünk mégegyet. Még volt egy óra éjfélig. A második film címe az volt, hogy Halálos hallgatás. Szintén horror. Sziszi már látta, és azt mondta, hogy jó, szóval nézzük meg. De nem néztük végig, csak kb húsz percet belőle. Aztán hamar elment az idő, és 56-kor mindenki elkezdte felsorolni az újévi fogadalmait. Én csak az enyémet írom le, és csak azt, ami így eszembe jut a tegnapiak közül. Szóval; - Nem beszélek csúnyán. ( megszegtem.. )
- Kijavítom a jegyeimet és év végére sokkal jobb lesz az átlagom.
- Akkor is én leszek a barátnője!!
- Átbulizom az egész nyarat.
Nem tudom, hogy van e több, majd ha eszembejut leírom. Pezsgőzés után visszamentünk chatroulettezni, és találkoztunk magyarokkal. 8 sráccal. Nagyon normálisak voltak, tök jóba lettünk velük, bejelöltek facebookon meg felvettek skypra, és utána ott beszéltünk velük hajnali 6-ig. Az egyik elnevezett királylánynak. Haha, aranyos volt. De Pest mellett laknak, nem hinném, hogy valaha is találkozunk velük. Hajnali 6-kor elmentek boltba, én meg elmentem az ágyamba. Végül nem én aludtam a Sziszivel a földön, hanem a Patrícia. Én meg a szokásos ágyamon. Reggel arra keltem, hogy Sziszi meg Patrícia üvöltetik azt a KIBASZOTT (hopp, megint megszegtem) NYANCATET. De úgy képzeljétek el, hogy kb 30x egymás után. Azt hittem megölöm őket. Felkeltem valamikor 10 körül, anya szokásos ordibálására hogy megyünk le mamámhoz. Más se hiányzott az életemből. Lementünk, kajáltunk, hazajöttünk. Én kitakarítottam a szobánkat meg a szekrényem és hajat mostam, és beszétlem Vele.. Reggel 8-kor ért haza, és fáradt volt, és még így is felhívott magához filmezni. Szóval, 10 perc alatt hajatszárítottam, nem vasaltam ki, csak összekötöttem, meg ki se sminkeltem magam, és rohantam le városba. És hogy mi volt nála? Azon kívűl, hogy szokásosan szétölelgetett és szétpuszilgatott ( végre ), megkérdezte, hogy szerelmes vagyok e belé. Én csak néztem nagy szemekkel és hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Persze hogy igen, de féltem hogy mit szól. Szóval kinyögtem egy igen és nemtudom keverékét, amit én se értettem, aztán mosolygott és megkérdezte, hogy igen vagy nem? Én pedig visszakérdeztem, hogy miért. De közbe tiszta vörös voltam. Ő meg csak mosolygott tovább és adott egy puszit, és azt mondta, hogy aranyos vagyok, csak nem akar megrontani (hülye korkülönbség afjasdkfj). Mielőtt elkezdtünk filmet nézni, azt kérte, hogy maszírozzam meg. De nem volt elég neki simán. Testápolóval is me kellett kenni a hátát! :DDD De nembaj, ráültem a seggére és megkínoztam. Aztán, még mondta, hogy ne legyek szégyenlős, mert úgyis én leszek a felesége. Aztáán még találkoztam anyukájával. Be is mutatkozott nekem, utána pedig én is neki. Anyuja ezután kiment, kiment Ő is, aztán Ő visszajött kajával. Aztán az anyukája is. Megkérdezte, hogy nem e kérek én is valamit enni, én meg mondtam, hogy nem köszönöm, és kérdezte, hogy énis fénnyel táplálkozok e ( mert vékony vagyok :D:D ) és mondtam, hogy nem erre Ő mondta, hogy de. Anyuja mosolygott, aztán elment. Amúgy nem a szüleivel lakik, szülei a szomszédba laknak. Szóval anyuja nem elment hanem hazament. Mikor befejezte a kaját, azt mondta, hogy azt mondta rám az anyukája, hogy nagyon szép vagyok. És ahw. Imádtam a mai napot. Kár, hogy megy holnap dolgozni. Éjszakás lesz.. Na mindegy. Legalább jól kezdődött az év. <3 

Woou-woouu ez nem az én napom
felidegesít a sok barom, tök mindegy
végülis leszarom, ma úgyis egyedül csapatom.

Ahaha, I <3 egyszemélyes buli, meg I <3  anya. Szilveszter lefújva. Végülis, tök jó lesz szilveszterkor itthon rohadni egyedül, miközben anyám alszik. Nembaj, csak az év többi 364 napjában csinálhatom ugyanezt mint ma.   KOMOLYAN, HA VÁLASZTANI LEHETNE, AKKOR INKÁBB A HALÁL. Mi a faszt keresek én itthon 15 évesen? Más takony 12 éves minden hétvégén bulizni megy. És persze, ők el vannak engedve. Mi értelme így megbízhatónak lenni? Nem cigizek, soha nem is próbáltam még, nem iszok soha, életemben nem voltam még részeg, nem drogozok, és még sorolhatnám. És mi benne a legjobb? Hogy anyám ismét megígért valamit, és ismét bebizonyította, hogy SOHA NEM TARTJA BE, AMIT MEGÍGÉR. Soha de soha többet nem fogok neki elhinni semmit. És ezt mind csak magának köszönheti. Komolyan, utálok élni. Remélem bedobnak valami petárdát az ablakon és felrobbanok. Jobb lenne. Ennél minden jobb, mint itthon ülni mint a nyugdíjasok.
De azért remélem nektek százszor jobb estétek lesz mint nekem, és remélem jól fogjátok magatokat érezni helyettem is. Nektek BOLDOG ÚJÉVET ÉDIK. :( 

Nos, neked is az a legnagyobb hibád, hogy fiúból vagy. Komolyan, a fiúk miért ilyen kiszámíthatatlanok? És önzőek, és bunkók és érzéketlen köcsögök. Ja, lehet, hogy van kivétel, csak kár, hogy én egyet se ismerek. Tudom, hogy megígértem, hogy nem fogok többet róla írni. De csak azért, mert azt hittem, hogy nem lesz mit. Erre tessék. Kezdi előről. Először is: - Feljössz?
- Már nem mehetek.. :D
- Tudom, azért hívtalak : D
- Utállak. :D
- Tényleg? :O
- Nem..
- Akkor? 
- Szeretlek. :)
- Egy 10-es skálán?
- 11. :)
MIÉRT VAGYOK ILYEN HÜLYE? KOMOLYAN, ÖLJETEK MEG.
Ezután skypeoltunk. Camoztunk. És azt írta, hogy én leszek a felesége.. aztán meg azt, hogy találkozni akar vele egy model csaj és hogy féltékeny vagyok e. De ha nem érdeklem, akkor nem kérdezne ilyeneket, mert leszarná, hogy mit gondolok. Komolyan, nem tudok rajta kiigazodni.. Tiszta lehetetlen. Szóval ja. Ennyit róla. Könnyebb lenne tényleg elfelejteni. Dehát ami nem megy, azt ne erőltessük.. :)
Amúgy anya ma reggel hazajött a kórházból, szóval ezen a téren minden oké. Holnap jön Sziszi, majd délután még firkantok valami bejegyzést. A kommentekért a chatbe ezer köszönet, addig is puszi mindenkinek! :3

Biztos unjátok már, hogy folyton csak Róla írok. De valószínű ez az utolsó, hogy megemlítem. Végleg ennyi volt. Tegnap annyira nem tudtam aludni, hogy 5 órakor feküdtem le. 03:22kor írtam neki egy üzenetet, amiben az volt, hogy; hiányzol nyomi. Persze tudtam, hogy nem nézi meg akkor éjjel, mert nem volt fent. De a szívem legmélyén számítottam valami olyanra, hogy visszaírja reggelre, hogy; te is nekem gyökér. Igen, én nyomizom, ő meg gyökerezik. De ez már megszokott, csak hülyéskedünk. Szóval, felkeltem, és első dolgom az volt, hogy megnézzem írt e. De nem írt. Összekészülődtem és lejöttem mamámhoz. Itt kajáltam, aztán benyomtam a laptopom. Chaten meg se kellett keresnem a nevét, mert már automatikusan ott volt lent abba a sávba. Mindig ott van. És mikor láttam, hogy ott a zöld kis karika a neve mellett, kb 500 darabra tört a szívem. Főleg, hogy el is olvasta amit írtam már vagy fél órája. Pár percig csendben néztem a nevét, majd a zöld karika eltűnt, és ő lelépett. Ennyit jelentettem neki. Most nem tudom mihez kezdjek. Én még mindig nagyon szeretem. És igazából nem tudom mit rontottam el. Hisz múlthét pénteken még fent voltam nála, és nem veszekedtünk, minden tök jó volt. Lehet túl jó.. De ugyan, hogy gondoltam, hogy nekem valami valaha is össze fog jönni az életbe. Még viccnek is rossz. Pedig, tegnap volt egy hónapja, hogy először fent voltam nála. November 28. Ezt a napot sohasem fogom elfelejteni. Annyira boldog voltam aznap. De akkor azt hittem ez csak egy kivételes alkalom volt, és hogy soha nem fog megismétlődni. Aztán megismétlődött. Újra és újra és újra. Most pedig. Végleg vége.
'Az érzelmink örökre elmúlhatnak, de az emlékek, amiket sok napon át gyűjtöttünk, azok örökre megmaradnak és senki nem veheti el őket tőlünk.'

Jól kezdődött a mai nap.. Nem mintha a tegnapi valami fényesen fejeződött volna be. Beszéltem Vele.. Beszéltem? Az minden volt, csak nem beszélgetés. Ugyanis már nem beszélget velem. Ha kérdezek valamit, válaszol és ennyi. Azt hiszem, tényleg elvesztettem, és bárhogy is fogok próbálkozni, már sohasem lesz semmi a régi. Már tényleg nem fog átölelni, megpuszilni, és soha többet nem fogom hallani, ahogy mögöttem szuszog. Szóval, tegnap 8 órakor úgy voltam vele, hogy köszönöm szerelem, nekem ebből elég volt, és lefeküdtem aludni. De ha még az olyan könnyen is ment volna. Nagyon sokat forgolódtam, kényelmetlen volt az ágy, és a gondolatok nem hagytak nyugodni. Mire nagy nehezen, sirdogálva, fülessel a fülembe elaludtam, kelhettem is fel, ugyanis olyan rémálmom volt, hogy azt hittem én már soha többet nem fogok aludni. Szóval, éjjel fél kettő körül felültem, már mindenki aludt. Első dolgom az volt, hogy megnézzem a telefonom, hátha írt. Mindig sokáig van fent, és mindig rám szokott írni, hogy miért nem alszok. De most nem írt.. Nem is volt fent. Csalódottan dobtam vissza a telefonom az ágyra, én pedig kimentem inni. Közbe anya is felkelt, és kérdezte, hogy mi a baj, én meg csak annyit mondtam, hogy nem tudok aludni. Nem meséltem neki se a rémálmomról, ami már másodszorra tért vissza, ugyanis tegnap előtt is ezt álmodtam, és Róla se meséltem neki. A rémálmom amúgy arról szólt, hogy a panel előtt, ahol lakunk,  meggyilkolnak egy csomó embert, és egyszer engem is követ valaki. Majd az egyik halott lány, akit meggyilkoltak hirtelen megjelenik előttem. A lányt amúgy személyesen ismerem, szóval nem ilyen kitalált szereplő. Logikus.. Na mindegy. Visszabújtam az ágyba, megpróbáltam megint elaludni, de nem ment. Így hát elkezdtem olvasni a könyvet, amit karácsonyra kaptam, és olyan sokáig fent voltam, hogy kiolvastam az egészet. Jó mondjuk már csak 50 oldal volt vissza kb. de az akkor épp elég volt. De ezután se ment az alvás. Gondoltam, hogy felkelek, és hajnalba, kb fél3kor állok neki blogolni, de inkább nem. Még percekig néztem a plafont, majd valahogy elaludtam.
Általában mindig délbe kelek fel, de reggel ez is elmaradt, ugyanis már 7kor fent voltam, de ezt senki se tudta. Csak hallgattam csukott szemmel, ahogy anya és nevelőapum beszélget. Anyának ma kórházba kellett mennie, kivizsgálásra. Anya nem egészséges. 2007-ben volt egy balesete, amiről nem szeretnék részletesen írni, de több napig kómába volt, és én azt hittem, hogy meg fog halni. Ekkor mindössze 10 éves voltam, és fel se fogtam mi történik körülöttem. Csak arra emlékszem, hogy rengeteget sírtam anya miatt. Aztán anya meggyógyult, de azóta folyamatosan műtétekre kellett járnia. Most legközelebb májusba ment volna. Tegnap előtt óta nem volt túl jól, az utolsó műtétének a helye még ennyi idő után is begyulladt, és anya mindig belázasodott. A lázát a gyógyszerek levitték, de képtelenség ennyi gyógyszert megenni. Szóval, ma mikor ment vizsgálatra bent fogták, és megműtötték.. Azóta nem beszéltem vele. Lehet, még fel se kelt az altatásból.  De nekem rettenetesen rossz kedvem van. Tudom, hogy jól van, és minden rendben lesz vele, és már ezután nem kell több műtétre se mennie, mert a májusi lett volna az utolsó. De akkrois. Nagyon félek, még így is, hogy mi lesz vele, hiszen nekem ő a legeslegfontosabb. Ha történne vele valami, nem tudom mihez kezdenék. Bele se merek gondolni.
Most mindenden összejött. Itt van Ő, akiről nem tudok mesélni senkinek, mert senki nem értené meg, még a legjobb barátnőm se. És most itt van anya, akinek ezeket mindig elmondhattam. De a fiúról neki se mesélhetek. Mondjuk, ha ennyi volt, akkor már nem is szükséges. Nem tudom mit csináljak. Az egyetlen, aki meg tudna vígasztalni, az az, aki miatt szomorú vagyok. Most csak arra vágyom, hogy itt legyen, és jó szorosan átöleljen. Olyan sokat kérek? Ez életem eddigi legrosszab téli szünete..

Nekem szükségem van rá. Komolyan. Hisz ő ad erőt mindenhez. Miatta kelek fel minden reggel, és miatta csinálok végig mindent. Mert tudom, hogy ő van nekem. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha már nem lesz. Ha talál mást, és hirtelen csak úgy eltűnik az életemből. Többet nem ír, nem mosoly rám, nem puszilja meg a homlokom, és nem ölel át.. Talál helyettem egy sokkal jobb valakit, akit puszilgathat, ölelgethet, és akit szerethet. Vagy engem szeret egyáltalán? Remélem. Csak remélni tudom. Félek rákérdezni, és félek a választól is. Mi van, ha nem szeret? Ha sohasem szeretett? És ha csak egy hülye játékszer vagyok neki? Vicces.. Ezek mind fölösleges aggodalmak, hiszen még csak nem is vagyun együtt. De én úgy érzem, hogy amíg van nekem, amíg itt van mellettem, addig nem nézhetek rá más fiúra. Meg se fordulhat a fejemre. És meg se szokott fordulni. Az olyan lenne, mintha elhagynám, vagy lecserélném valaki másra. Vajon ő is így gondolja? Remélem. Ismér csak remélem.. És azt is remélem, hogy egyszer  megérti, hogy milyen fontos nekem. És rájön, hogy én is fontos vagyok neki. Végre felfogja, hogy nekem nem számít a hülye korkülönbség, és igenis tudom szeretni úgy, ahogy egy idősebb lány szerethetné. Sőt. Jobban is.
Annyi mindent szeretek benne és annyi mindent megjegyeztem azokból, amiket mesélt. Nem is gondolná. Például tudom, hogy tudja utánozni a cicája hangját, hogy a májkrémes kenyeret hagymával és csípős paprikával szokta enni, hogy utálja, ha valaki azt írja neki, hogy pff, hogy imádja a walking deadet, hogy október 3.án van a szülinapja, hogy imádja az amerikai focit, hogy nem szeret 3 puszival köszönni, mert fárasztó, hogy imádja a vékony lányokat.. És ez még csak pár dolog. És én? Hogy én mit szeretek benne? Kezdjük ott, hogy imádok mellette ücsörögni a deszkáján. Imádom, ha megölel. Szeretek mosolyogni, ha engem néz, szeretem nézni a tetkóit. Szeretek vele sokáig beszélgetni, szeretem mikor becézget. Szeretem, hogy fontos vagyok neki, hogy számítok neki valamit, és hogy őszinte velem. Szeretem, mikor kinyújtja a kezét, és várja, hogy megöleljem, de aztán ő ölel meg engem. Szeretem, mikor egyedül ülök a járda szélén, és odaül mellém, és azt is szeretem, mikor leteríti a pulcsiját, hogy arra üljek, hogy nehogy felfázzak. Szeretem, mikor elveszi a telefonom, és vissza akarom venni, erre ő megharap. Szeretem, hogy azt ígérte, hogy ha 15 éves leszek, felmehetek hozzá filmet nézni. És szeretem, hogy betartotta az ígéretét. Szeretem, magát az egész fiút, és szeretem, hogy van nekem! <3

Ah, öljetek meg. Szóval oké, tudom, hogy mindennél fontosabb a család, meg a szeretet, meg hogy együtt legyünk. De komolyan, annyira fel tudnak néha idegesíteni. Mindenki. Anya, a húgom, mamám, nevelőapumról meg aztán ne is beszéljünk. Ma is.. Úgy kezdődött az egész, hogy reggel anya felkeltett negyed 12kor, hogy le kell mennünk mamámhoz, mert mikor nincs suli, akkor mindig lent kajálunk. Én ezt utálom. Utálok minden nap felkelni, ha tehetném délig aludnák. Vagy tovább. De ez már csak részlet kérdése. Szóval, anya egymás után kb 6x átordibált a másik szobából, hogy keljek fel, különben nem várnak meg, és gyalogolhatok le a város másik végébe. Annyira felidegesített, hogy visszaordítottam neki, hogy hagyjon békén, már rég felkeltem, és csak azért kell lemenni a mamánkhoz, mert ő lusta főzni. Persze tudom, hogy ez nem így van, mert általában reggel 9re vagy 8ra megy dolgozni. De ez akkor is kicsúszott. Utána nevelőapum visszaszólt, hogy mekkora csicska vagyok. Nálunk ez már csak így megy. Mindig oltogatjuk egymást. Én visszaordítottam neki, hogy fogja be a pofáját és ne szóljon bele mindenbe. Ja, kb mintha a bátyám lenne. Tesóm az ágy szélén ült és röhögött. Elkezdett hülyeségeket kérdezgetni, én meg már amúgy is ideges voltam, és valami olyasmit mondtam neki, hogy fogd már be te is baszdmeg. Szóval igen, jól indult a reggelem. Összekészültem időben, végül a többiekkel együtt jöttem le. Bejöttem, köszöntem, és kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyem a tejet, mert nem ettem reggelit, és éhes voltam. Erre mamám elkezdett kiabálni, hogy tegyem vissza, mert nem fogok ebédet enni. Ekkor már háromnegyed 12 volt. Elkezdtem ordítozni a mamámmal, hogy ne kiabáljon, mert értem máshogy is. Aztán bejöttem a szobába, és zene on, világ off. 
Igen, nagyon is könnyen fel lehet idegesíteni. Túl könnyen. És akkor szörnyű vagyok. Azóta már lenyugodtam, kajáltunk, és minden egyéb. Mai napról röviden tömören ennyi bőven elég.. :)

És újra itt vagyok, jöttem boldogítani azt a pár embert, akit érdekelnek a hülyeségeim. Idén a szilvesztert a legjobb barátnőmmel töltöm. Anyáék elmennek bálba nevelőapummal, meg lehet megy velük tesóm is, mi pedig egyedül leszünk otthon. Vagyis, félig-meddig otthon, ugyanis idén először anya elengedett szilveszterezni. Jó, ne arra gondoljatok, hogy megyek Budapestre bulizni. Szerintem csak kint leszünk az utcán. Még sohasem voltam részeg, de idén inni akarok. Nem úgy, hogy berugjak, csak éppen annyit, hogy jól érezzem magam. És csak pezsgőt meg sört. De ebből még semmi sem biztos. Ha nem jönne Sziszi, valószínűleg a 19 éves barátaimmal tölteném a szilvesztert, mert ők is hívtak, de Sziszi nem ismeri őket, és nekem fontos, hogy ő is jól érezze magát. Szóval fiúk kilőve. Pedig Ő is ott lenne. Legszívesebben minden percemen vele tölteném, minden percben ott lennék mellette, és fognám a kezét. De bah, szép álom. Sohasem leszek neki elég jó, és ezt énis nagyon jól tudom. Hülye korkülönbség. És ha belegondolok, hogy mással lesz szilveszterkor, elkap a féltékenység. De ez nem csak szilveszterkor van így, hanem az év többi 364 napjában. Hülye szerelem.. :) 
 

Először is szögezzük le, hogy nagyon utálom magam most ez miatt a blog miatt. El se tudjátok képzelni milyen 0-24be azon izgulni, hogy mi lesz ha valami ismerős, barát, osztálytárs, megtalálja és elolvassa. Mert oké, az teljesen más, hogy egy idegen a hülyeségeimen röhög, meg tudja a titkaimat, mert kitérdekel, de ha egy osztálytárs mondjuk megtalálja, elolvassa, és hopp egyszer csak én leszek az osztálytéma, az elég cink.. De oké, túlteszem magam rajta, és ennek egyetlen oka van, ami nem más, minthogy iszonyatosan hiányzott a blogolás, és úgy döntöttem idén megajándékozom magam azzal, hogy újra kinyitok. Nekem ajándék, nektek már lehet kevésbé. Most is itt húzom az agyatokat. Szörnyű vagyok. Haha. Amúgy rájöttem, hogy a blog miatt sokkal jobb fogalmazásokat meg novellaelemzéseket írok. Idén kettőt írtunk és mindegyik ötös lett. Profizmus.
Szóóval, mivel karácsony van, írnom kellene róla azt hiszem. Én személy szerint nem szeretem a karácsonyt, nincs semmi értelme. A szeretet ünnepe? Én egész évben szeretem a családom és a barátaim, nem kell nekem ehhez külön ünnep. Meg mostmár nem is a szeretet a lényeg, hanem a drágábbnál drágább ajándékok. Jó, persze, én is örülök neki, de mikor látom a sok facebook posztot, hogy iphonet kaptam, meg tabletet meg stb akkor úgy odaírnám, hogy én meg egy kibaszott könyvet baszdmeg. Oké, mondjuk ez csak részben igaz, de jobb példa nem jutott eszembe. Persze, az ajándékokon kívűl az is fontos, hogy szép legyen a karácsonyfa (már ahol van), meg  hatalmas ebéd legyen, ahol mindenki felszed +10 kilót, és hogy a család együtt legyen. De az utóbbihoz nem kell a karácsony. Szomorú, hogy pár családnál csak karácsonykor van béke, és egész évben megy a veszekedés. Szerintem mindenkinek az lenne a legnagyobb ajándék, ha az emberek nem csak karácsonykor lennének ilyenek.
A blog kinézetéről még annyit, hogy semmi karácsonyi nincs benne. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nem tudok design-t készíteni, a másik pedig, hogy nem szeretem a telet se. Szóval, nekem ez itt pont tökéletes, úgyhogy nem kellenek a negatív kommentek.